1983-ban születtem Budapesten. Zenész vagyok, handpan művész, énekes, zeneszerző és jógaoktató, az eredeti szakmám szerint pedig nyomdamérnök. 

A zene mellett egy távol-keleti utam során köteleződtem el. Ez alatt a fél év alatt ért az a szerencse, hogy találkoztam a handpannel, valamint egyéb csodálatos hangszerekkel, legfőképpen pedig olyan szívemet teljességgel megérintő dalokkal, amik teljesen újszerű hatással voltak rám. Hitet adtak és reményt; otthont találtam bennük és magamat. Ettől a perctől kezdve viszont nem tudtam másra gondolni, minthogy minden álmom így elénekelni egy ilyen szívhez szóló dalt. Bárcsak mások is annyira megérintődnének általuk, mint ahogy én.  A handpant akkor meg sem tudtam szólaltatni és igazából a klasszikus gitár selymes pattogása taglózott le végletekig. Amikor hallgattam azt éreztem, hogy a szívem húrjait pengetik. A véletlenek úgy hozták, hogy valaki odaadta a gitárját, mert neki 7 éve ott állt használatlanul. Elkezdődött a gyakorlás, a zéró ponttól. Ekkor voltam 28 éves. Az élet és a körülmények úgy hozták, hogy az addigi felépített életem (munka, párkapcsolat, barátok, egészség) teljesen összeomlott, az egyetlen dolog amibe kapaszkodni tudtam, az a zene volt és ezek a gyönyörűséges dalok és mantrák, amikben újra és újra otthonra leltem. 

Azt éreztem, hogy saját magamat és a legnagyobb mélységeimet bontom ki a zenén keresztül. Először életemben találtam meg egy  olyan kommunikációs csatornát, amivel ki tudom fejezni azt, ami belül van. A kint és a bent összeér. Nem volt egyszerű az út mindezen keresztül és továbbra sem az, de a szívem mindig tovább visz, mert ez a belső dallam az, ami elementáris erővel tör előre. Így lépdelek tovább, dalokat írok, amikor zenélek tálcára rakom a szívem, az élet gyönyörű, az élet borzalmas, az élet csodálatos. Én pedig teszem egyik lábam a másik után